• ro
  • en
  • hu
  • fr
  • it
  • MÉG Csak Egyre Vágyom

    Még csak egyre vágyom:
    az este lágy csöndjén
    érjen el halálom
    tengerpart fövényén.
    Álmom szelíd legyen:
    erdő közelemben
    s a végtelen vizen
    derült-kék az egem.
    Pompát nem akarok:
    nem kell díszravatal,
    ágyat is fiatal
    gallyakból fonjanak.

    Senki énutánam
    ne sírjon síromon,
    csupán az ősz lágyan
    a fonnyadt lombokon.
    Ha zajjal forrásán
    a víz egyre csobog,
    s sárga holdfény lobog
    a fenyőfák ormán:
    kolomphang hassa át
    a hűs esti szelet
    s a hárs hantom felett
    ingassa szent ágát.

    Nem leszek bujdosó
    ezután már többet,
    sok szép emlék bohó
    kedvvel befödözget.
    Csillagi az estnek
    fenyők közül szállnak,
    barátin szeretnek,
    rám mosolyognának.
    S míg a tenger hátán
    zordon dal fakadna:
    porrá elomolna
    testem a magányban.

     

    Traducere de Kibédi Sándor