• ro
  • en
  • hu
  • it
  • Cseresznyefa Fehér Virága

    Cseresznyefa fehér virága
    Nem olyan üde, mint ki jössz,
    Éltem útján szemközt találva,
    Angyal föld emberei közt.

    A szőnyegen, mit alig lépdel
    Kis lábod, nyomban zene lesz,
    S hablábaidtól termeteddel
    Álomalakként lengedezsz.

    Redők között, lengő alapra
    Merészen épülsz, mint szobor:
    Lelkem szemeidhez tapadva,
    Hol könny és boldogság honol.

    Oh, álom-e, mit félve látok?
    Menyasszony a mesebeli?
    Ne mosolyogj! mert mosolygásod
    Édességed még növeli!

    Bűbájosságnak éjjelével
    Megronthatnád még szemeim,
    Észbontó ingerlő beszéddel,
    Jégöleléssel éveim! …

    De lám, egyszerre szempilládra
    Egy gondolatnak fátyla hull:
    És a lemondás sötét árnya,
    Mely a vágy sírjára borul.

    Elmész! megértettem egészen,
    hogy ne kövesselek soha:
    Elvesztve vagy örökre nékem,
    Oh, én szívem menyasszonya.

    És vétkem az, hogy elvesztélek,
    És megbocsátni nem birom.
    Szögezvén szemeim a fénynek
    S a légbe nyújtva két karom.

    Előttem lépsz égi alakba’ ,
    Mint az Örökszűz, ő, a Nagy;
    S mindig azt kérdem hajtogatva:
    Mikor jössz vissza? merre vagy?

     

    Traducere de Sándor József